HEVES ÉS VIDÉKE BŰNMEGELŐZÉSI ALAPÍTVÁNY

Van e kiút?

A kérdésre adandó válasz nem csupán Átány jövőjét, hanem a környező települések sorsát is döntően befolyásolja. Ha Átányról elvándorol a lakosság, megszűnik még az a csekély számú munkahely is, akkor a bűnöző életmódot folytatók a környező településeken keresnek életteret, ahol a hasonló gondok miatt ugyanolyan nemkívánatosak, fölöslegesek és végül romboló hatásúak lesznek.

A bűnözés visszaszorítása nem csupán rendőrségi feladat, hanem olyan komplex tevékenység összessége, mely révén Átány község minden polgára magát hasznosnak, törvénytisztelőnek és szükségesnek érezheti. A programban felvázolt elképzelésektől azt vártuk, hogy elindít egyfajta pozitív változást a község életében, és kibővíti azon helyi réteget, mely a település fennmaradásáért hajlandó áldozatvállalásra, és azért hajlandó dolgozni is.

Céljaink

- Vonzó, biztonságos településkép kialakítása;

- Javuljon a hátrányos helyzetű lakosság életkörülménye;

- Jelentősen csökkenjen a településen elkövetett bűncselekmények száma;

- Szemléletváltás következzék be vagyonvédelem területén, a lakosság aktívan vegyen részt saját értékeinek megvédésében;

- Növekedjen a település lakosságmegtartó képessége, és ez mutatkozzék meg a munkahelyek számának növekedésében, valamint kulturális életének fejlődésében

- A település képe nyújtsa egy tiszta, rendezett, hagyományaihoz ragaszkodó község benyomását, és ez jelentkezzék az ingatlanárakban is.

A bűnmegelőzést is előmozdító társadalmi, szociális,

oktatási, stb. intézkedések

A község lakóinak többsége otthonról hozza magával a hátrányos helyzetet, melyből a társadalom segítsége nélkül nem tud kikerülni. Az elmúlt években az önkormányzat számos szakembert bízott meg a felmerülő szociális gondok kezelésével, ám a fél-műszakban ellátott, csatolt munkakör nem tette lehetővé a számában igen jelentős ügy megfelelő kezelését. Míg tehát az önkormányzat úgy vélte, hogy a lehetőségeihez mérten mindent megtesz a lakosságért, eközben semmilyen érdemi változás nem történt. A szakemberek reménytelennek ítélték az erőn felüli feladatok végrehajtását, a különböző szerveknél összegyűlt információk nem kerültek egy egységes szemléletű irányítás látókörébe, ezért a felmerülő problémáknak csak felszíni kezelése történhetett meg, az ügyek mögött meghúzódó társadalmi-, szociális feszültségek megváltoztatására irányuló törekvések szóba sem kerültek.

Az önkormányzat rendre igyekezett ellátni az önkormányzati törvény által előírt feladatát, annak eredménytelenségét azonban a pénz- és szakemberhiánnyal magyarázta.

A 2002-ben felállt képviselőtestületnek azonban meggyőződése, hogy egy biztonságban élő lakosság kiszámítható jövőképpel, gyökeresen meg tudja változtatni a kialakult kedvezőtlen állapotokat. Ehhez a következő feladatokat tartottuk a legfontosabbaknak:

A településen több mint 379 gyermekkorú él, ezért felállítottuk a Családsegítő- és Gyermekjóléti Szolgálatot, mely három fővel a hátrányos helyzetű gyerekek életét kíséri figyelemmel. Rendszeresen segíti a „problémás” családokat, és elmondható, hogy másfél éve nincs olyan család, ahonnan ne járnának rendszeresen óvodába, iskolába a gyerekek. Ehhez folyamatosan ellenőrizni kellett a hiányzások okait, és csak egy esetben kellett „elvitetni” a szülőktől a gyerekeket. Az egy esetben is két nap múlva „hazakerültek” a gyerekek és azóta a település lakói tudják, hogy fontos kérdésként kezeljük az iskolábajárást.

A szolgálat jelzi a polgármesteri hivatal felé a családokban felmerülő problémákat, így a hivatal célirányosabban tudja kezelni az alkalmi segélyezéseket, de jelentős a szerepe a fiatalokkal történő foglalkozások terén is, hogy szabadidejüket ne az utcán, hanem kulturált körülmények között tölthessék ( pl. filmvetítések, kirándulások szervezése).

A szolgálatot szerettük volna képessé tenni pszichológiai, romonológiai feladatok ellátására is, azonban ezen feladatok ellátására ez idáig nem találtunk szakembert, ugyanakkor a lakosság körében végzett széles körű propagandamunkával elértük, hogy munkájukat elfogadja és segítse a helyi cigány lakosság is.

A település az elmúlt évtizedekben elvesztette lakosságmegtartó képességét, ezért a folyamatos elöregedés és a fiatalok elvándorlása volt a jellemző tendencia. A községben működő Gondozási Központ tevékenységét ezért abba az irányba fejlesztettük, hogy minden elesett, egyedül élő, idős ember a látókörünkbe kerüljön, és az arra rászorulók konkrét segítséget kaphassanak a központ dolgozóitól. Ehhez a teljes, idős korú lakosság szűrését elvégeztük, valamint a helyi óvodában működő konyha bővítésével megoldottuk, hogy az ebédkihordás onnan minden rászoruló részére megoldható legyen. Ma már érzik „öregjeink” a település gondoskodását, és a fiatalok is hosszú távon építkeznek a községben – a szó átvitt értelmében is -, mert tervezhető öregkort mutattunk a számukra. E mellett 2003 végén megkezdődött egy új, korszerű Gondozási Központ építése, mely kulturálttá és biztonságossá teszi az idősek napközbeni időtöltését.

Egy egészségügyi komplexum – mely a modernebb, a lakosság elvárásainak megfelelőbb egészségügyi ellátást biztosíthatja - megépítésére, valamint a gyermekétkeztetés bővítésére pályázatot nyújtottunk be és az elnyert 5 millió forint felhasználásával megkezdődött a megvalósíthatósági tanulmányterv elkészítése.

A gyermekek és a fiatalok bűnmegelőzésre nevelése érdekében kezdeményeztük, hogy a Hevesi Rendőrkapitányság biztosítson egy képzett D.A.D.A. oktatót, aki lehetőség szerint minél előbb kezdje meg az iskolás gyermekek személyiségfejlesztő programját, emellett személyi- és vagyonbiztonsággal összefüggő propaganda-előadások megtartását a lakosság körében.

Vagyonbiztonsággal összefüggésben több lakossági fórumon is ismertettünk védelmi módszereket, melyek eredményességüket szinte azonnal bizonyították (pl.. mobil riasztók felszerelése), az iskolai D.A.D.A. oktatás azonban még nem kezdődött meg. Ennek oka egyrészt a rendőrség létszámgondjaival, másrészt az iskola más irányú programjaival magyarázhatók.

A védőnők által vezetett statisztikák, és a személyes tapasztalatok szerint komoly szükség lenne a gyerekek és a fiatalok körében a tudatos családi életre nevelésre, mely az otthoni higiéniás körülmények biztosításának megtanítása mellett a családtervezést is segítené. A Védőnői Szolgálat munkatársainak segítségével ezért egészségmegőrző programot indítottunk az általános iskolában, eredménye még nem mérhető.

Mivel a településen 106 fő 3-6 éves korú gyermek él, az óvoda befogadóképessége pedig csupán 75 fő, ezért szükség lenne az intézmény bővítésére, hogy minden óvodás korú gyermek kellő iskola-előkészítésben részesülhessen. Ennek anyagi feltételeit azonban a település csak pályázatok útján tudja majd előteremteni, mint ahogy az iskolafejlesztést is. A helyi általános iskola jelentős tanterem hiánnyal küzd, aminek az az oka, hogy a fogyatékos gyermekek speciális képzése csak kis létszámú, külön osztályokban valósítható meg. Az eredményesebb képzés érdekében további tanterem kialakításokra van szükség, valamint speciális képesítésű pedagógusok alkalmazására.

Ugyanakkor a lakosság megtartás érdekében 2004. szeptemberétől református általános iskola kezdi meg működését a településen, mely az általános képzésen túl művészeti ismereteket fog oktatni. Az intézmény nyitott minden gyermek részére, miközben lehetőséget biztosít a kiemelkedő képességű tanulókkal való foglalkozásra, és reményeink szerint megállítja a 14 éven aluli korosztály más település iskoláiba történő „áthordását”.

A fiatal korosztály (117 fő) szabadidejének hasznos eltöltése érdekében az iskoláskorú lakosság részére bővíteni igyekeztünk a lehetőségeket, a Művelődési Ház, Közösségi Ház programjait úgy szerveztük, hogy minél többen tölthessék ott idejüket és ne az utcán, ne a helyi kocsmákban találják meg társaságukat. Ehhez ösztönöztük a helyi társadalmi szervezeteket, egyházakat, civil kezdeményezéseket, hogy a lakosság minél szélesebb rétegeinek szervezzenek programokat. Örvendetes, hogy új helyi egyesület (hagyományőrző) szerveződött 2003-ban Átányon – a polgárőrség és a nyugdíjas klub mellett, mely mutatja, hogy a közbiztonság erősödése a civil önszerveződésekre is ösztönzőleg hat. A civil szerveződéseket egyébként rendkívül hasznosnak tartjuk, mert a közvetlen közösségi célok elérésén túl egyben időszakonként mozgósíthatók bizonyos – a település egészét érintő - célok megvalósítására is.

A munkanélküli lakosság egyik legfontosabb megélhetési forrása a segélyezés. Az utóbbi években azonban olyan gyakorlat alakult ki, hogy a rendszeres segélyek mellett rendkívüli segélyekre is igényt tartanak az állampolgárok, és ha ezt nem kapják meg, akkor garázdaságtól, erőszaktól sem riadnak vissza a polgármesteri hivatal, illetve intézményeiben dolgozókkal szemben. A program indításakor tudatosítottuk a lakossággal, hogy az ilyen jellegű segélyezés valóban rendkívüli helyzetekre vonatkozik, és azt csak egy-egy alkalommal veheti valaki igénybe. Alapelvként fogadtattuk el, hogy minden rászoruló részesüljön segítségben, ugyanakkor azokat kell kiemelten támogatni, akik maguk is változtatni akarnak életkörülményeiken és ezért tenni is hajlandók.

Eredményeként havi 4-5 alkalomra csökkent a rendkívüli (gyermekvédelmi, illetve átmeneti) segélyezések száma, illetve javult a segélyből élők beosztása, vagyis egyre többen gondolkodnak előrelátással, és nem élik fel 2-3 nap alatt a rendszeres állami segélyeket.