HEVES ÉS VIDÉKE BŰNMEGELŐZÉSI ALAPÍTVÁNY

KÖZÖS ÜGYÜNK A BIZTONSÁG!

Get Adobe Flash player

Tartalomjegyzék

Ehhez persze nyitni kellett feléjük.

1991-ben létrehoztuk a Heves és Vidéke Bűnmegelőzési Alapítványt, melynek vezetését hamarosan Zalai Antal vette át. Hadd dicsekedjek el, hogy az alapító kuratórium tagja volt dr. Bencze József rendőr altábornagy, országos főkapitány is, akinek akkor még nem ez volt a rendfokozata és a beosztása. Az alapítvány hosszú időn keresztül technikai eszközökkel, irodaszerrel látta el a kapitányságot, illetve díjakat alapított, mely révén anyagilag is ösztönözhette a rendőröket.

A kapitányság nagyterme a város egyik legjobb és legszebb előadóterme, amit kár lett volna elzárni az emberek elől. A káli honvédség segítségével dobogót építettünk, és számos koncertet, műsort szerveztünk, melyen részt vehetett a város lakossága. Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy a rendőrség épületébe csak úgy szórakozni bemenjen valaki.

Az épületavató kiállításból nőtt ki a Magyar Rendőrmúzeum gyűjteménye, melyet 1996. augusztus 31-én nyitottunk meg Tarnamérán. Ezt követte a Magyar Rendőrmúzeum Baráti Köre Kulturális Egyesület létrehozása, mely mind a mai napig több mint négyszáz – tagdíjat fizető - tagot számlál. Célja a rendvédelmi kultúra megismertetése, a rendőrség munkájának népszerűsítése. A múzeumot anyagi okok miatt 2002-ben átadtuk az Országos Rendőr-főkapitányságnak, de a barátom, dr. Gulyás nem hagyta abba a rendvédelmi anyagok gyűjtését, és belekezdtünk két vándorkiállítást szervezni, amelyeket még napjainkban is működtetünk. A nagyobbik kiállítás a rendvédelem történetén túl az Országos Polgárőr Szövetség történetét, míg a kisebbik az IPA életet mutatja be.

A nemzetközi rendőr szervezethez (International Police Association) 1991-ben csatlakoztunk, és hoztunk létre Hevesen önálló csoportot, amelyet később közhasznú és megyei szervezetté alakítottunk. Tizenöt évig a magyar szervezet alelnöke voltam, de a helyi szervezet elnökeként ma is tevékenykedem, és pezsgő kulturális életet biztosítunk tagjainknak. Kevesen tudják, hogy a több mint százfős IPA- tagság mellett közel 250 fő támogató tagunk van, akik rajtunk keresztül ismerték meg a rendőrség tevékenységét, és folyamatosan szívügyüknek érzik a rendvédelmi szervek patronálását.

Az IPA rendezvényeit egyébként a lakosság a majálisok, az IPA- bál és a kiskörei kerékpárversenyek révén ismerhetik.

Büszke vagyok arra, hogy maradandó emléket tudtunk Heves 1848-as nemzetőreinek állítani. Tóth Zsigmond honvéd ezredes és Gyimesiné Gömöri Ilona muzeológus segítségével a Magyar Rendőrmúzeum Baráti Köre helyreállította a pusztacsászi temetőben található sírokat, és egy obeliszket állított fel a mintegy kétszáz hevesi nemzetőr tiszteletére.

Többen kérdezték, hogy mennyire tartom magam hevesinek?

Talán az elmondottakból is kitűnik, hogy szeretek itt lakni, tisztelem és szeretem az itt élő embereket, és mivel 22 éve itt élek, hevesinek tartom magam. 1990-ben megismertem dr. Patyi Zsuzsannát, öt év múlva született egy kislányunk és aktív korom legszebb éveit éltem itt meg. Június 11-én leszek 60 éves, két unokám ellenére nem érzem magam öregnek, és még vannak terveim, még szeretnék pár dolgot megvalósítani.

A piaccal szemben áll egy épület, ami Heves büszkesége lehetne, e helyett csak szégyenkezhetünk a lepusztult állaga miatt. Ebben az épületben kapott lehetőséget a Heves és Vidéke Bűnmegelőzési Alapítvány egy iroda kialakítására, és a többi „bennlakóhoz” hasonlóan, az épületet belülről már felújítottuk. A célom az, hogy az épületet kívülről is sikerüljön rendbe hozni. Tudom, ez nem megy a város vezetése nélkül, de én egy optimista ember vagyok, és hiszek abban, hogy ha több szervezet összefog, akkor fel tudjuk újítani az épületet.

A másik tervem egyszerűbb. Szeretnék egy kiadványt megjelentetni, melyben bemutathatok egy pár társadalmi szervezetet, döntően azokat, amelyek hozzájárultak a rendőrkultúra terjesztéséhez.

Aztán persze vannak egyéni terveim is. Mindig nyitott voltam a természetgyógyászat iránt, és a jövőben szeretném az emberekkel megismertetetni azokat a készítményeket, melyek engem is meggyógyítottak. Megszűnt a magas vérnyomásom, tünetmentes az allergiám, és egészségesnek érzem magam. Mit kívánhat még magának az ember…?

 

A beszélgetés végére ránk sötétedik, és a Szerelem Alfréd utcai ház udvarán szaladgáló berni pásztorkutya is érzi az est közeledtét. Dr. Francsics Ottó nyugodtan és derűsen köszön el tőlem, elárulva az élete nagy titkát: vannak dolgok, amiket komolyan kell venni, és vannak dolgok, amiket nem. Aki szét tudja választani e kettőt, az boldog ember lesz, aki nem, az mindig elégedetlen marad.

Heves, 2010. május 28.

Gottschalk Róbert

 

Felhívás: